Erre mindenki tudja a választ. Most kórusban üvölti is, hogy a FIDESZ!!!! De hoppá, ott egy másik kórus meg azt ordítja, a GYURCSÁNY!!! Az elmúlt nyolc év! Nem, az elmúlt hat év! Egy kisebb, de nagyon agresszív kórus: BRÜSSZEL!!! Balról be: AZ OROSZOK! És lassan egyre több hang jelenik meg...
Azért nézzünk egy kicsit a dolgok mélyére. Persze, a magyar gazdasággal egyértelműen az a gond, hogy az EU támogatások látszatberuházásokra mennek el, és nagy részét ellopják. Az egészségügy összedőlt, a közoktatás füstölgő romok alatt hever, a felsőoktatás az utolsókat rúgja. Mindeközben a korrupció már olyan mértéket öltött, hogy az emberek már csak közönyösen legyintenek rá. Loptak itt mindig is, hát már az is baj, hogy ezek is lopnak?
Lassan már több magyar menekült külföldre, mint 1956-ban. És ők sem nagyon tervezik a hazatérést. A 80-as évek jugoszláv vendégmunkásait követték a 90-es évek török vendégmunkásai, a 2000-es évek volt jugoszláv vendégmunkásai, és a 2010-es évek magyar vendégmunkásai. Mindenki ugyanazért menekült külföldre. Nem, nem a szabadság és a demokrácia sárba tiprása miatt. Hanem azért, mert egyszerűen semmi lehetőséget nem látott arra, hogy tisztességes munkáért tisztességes bért kapjon.
Egyértelmű, hogy ezért a FIDESZ kormány politikája a felelős. Vagy várjunk csak, pont ugyanannyi ember szerint a Gyurcsány kormány a felelős. Nem is, a libatolvaj Bajnai a felelős. Előttük ki volt, már nem is emlékszünk. De lehet, hogy nem is ők a felelősek? Hanem azok a marhák akik őket megválasztották? Hogy lehettek ilyen barmok, hogy ezekre a kreténekre szavaztak? Miért talán szavaztunk volna azokra, akik már mindent elloptak? De hát ezek is lopnak, te hülye. Hát igen, de akkor most mégis kire szavazzunk?
Ezzel valójában már nagyon közel járunk ahhoz, hogy rájöjjünk mi a mai magyar társadalom problémája. A probléma a kétharmados többség. Nem az, hogy a FIDESZ van kétharmados többségben, az már csak egy apróbb lapát föld a sírhalmon. A probléma az, hogy egy kétharmados többség nem kényszerül párbeszédre. 2010 óta egy dolog világos, nincsen párbeszéd. Nem kérik ki senki véleményét a változtatások előtt, erőből kormányoznak, és utána beleállnak a szaros ventilátorba. Na de tegye fel a kezét az, aki hasonló helyzetben nem ezt tenné.
Mindenki meg van győződve arról, hogy amit ő akar az az országnak, meg a világnak csak jó lehet. A Ligetvédők szerint a fáknak maradni kell, de közben romantikából a szétrohadó EXPO épületeket is megtartanák. A Liget projekt támogatói szerint több lesz a zöldterület, még úgyis, hogy felhúzunk közben pár 40 méteres épületet. Egyik sem hajlandó a másik érveit meghallgatni. Pedig lehet, hogy mindegyik mond jó dolgokat.
Tarlós István szerint Budapest szélsőségesen tömegközlekedés-orientált, Vitézy meg egy sértett majom, a kerékpárosok meg különben is húzzanak el az anyjukba. A kerékpárosok meg a hozzáértők szerint Tarlós egy idióta mérnök, aki szerint az lenne az ideális, ha négysávos autópálya menne a város közepén. Itt sem valósul meg semmilyen párbeszéd, bár itt inkább az egyik fél sértett kakaskodásából...
Ezeket a példákat a végtelenségig lehet sorolni, de a lényeg mindig ugyanaz. A dolgok azért nem működnek, azért fajultak el ennyire, mert nincsen párbeszéd, a társadalmat kirekesztették azon döntések meghozatalának előkészítéséből, amik róla szólnak.
Nem arról van szó, hogy laikusok döntsék el azt, hogy hány százalékos legyen az ÁFA, nullás legyen-e a költségvetés. Hanem arról, hogy az emberek eldönthessék azt, hogy mi a véleményük arról, ami a mindennapi életüket befolyásolja. Mert igenis arrogáns dolog azt gondolni, hogy a nép négy évre kitöltött egy biankó csekket és a kormány kezébe nyomta. Főleg akkor, ha a választási program annyi volt, folytatjuk. Végül is nem hazudtak, tényleg folytatták...
Igenis szükség van a konstruktív párbeszédre. Szükség van a fékek, ellensúlyok rendszerére, de nem úgy, ahogy azt az ellenzék gondolja. Nem. Arra van szükség, hogy alulról jövő, önszerveződő platformok legyenek, amikkel a kormány (és itt most természetesen nem a szuperslank két miniszter, egy miniszterelnök felállású látványkormányra gondolok, hanem a teljes állami apparátusra), tárgyal, mielőtt meghoz egy fontos döntést.
Lehetnek ezek a szakszervezetek például. Most mindenki felhördül, hogy ezek a maffia szakszervezetek, ezek mire jók? És igazuk is van. De ha a dolgok mögé nézünk, látni fogjuk, hogy itt is ugyanarról van szó. A szakszervezeteink azért ilyenek, mert sosem volt igény a párbeszédre.
Amerikában az autógyárak és a kikötők szakszervezeteit tényleg a maffia uralta. Nem a konstruktív párbeszéd volt az érdekük, hanem az állandó sztrájkfenyegetéssel tömték a saját zsebüket. Meg is lett az eredménye. Németországban és Ausztriában a szakszervezetek nélkül szintén nincsen semmilyen megállapodás, és úgy tűnhet ez gúzsba köti a teljes gazdaságot. De itt valójában arról van szó, hogy minden döntés előtt patikamérlegen nézegetik, hogy mindenkinek a lehető legjobb legyen, mielőtt változtatnak valamit.
Így viszonylag ritkán csúsznak be olyan fiaskók, hogy 3 nap alatt kinyírunk mondjuk egy teljes iparágat. Vagy minden boltot bezáratunk vasárnap, aztán amikor már mindenki alkalmazkodott, akkor sitty-sutty visszacsináljuk. Nem patikamérleg, még bikamázsáló mérleg sincsen itt használatban. Van egy bekötött szemű vak ló a kertben, van pár gyümölcsfa, aztán amelyiknek nekirohan, abból lesz törvény. Néha a ló leesik a teraszról, akkor gyorsan visszatuszkoljuk, és ráfogjuk az egészet a szomszédra, mert az ugye nem nyírta le a füvet.
Szumma szummárum, bármilyen példát elő lehet rántani a bűvészkalapból, ha azt még nem lopták el, és én azt fogom mondani, hogy igen. ez a párbeszéd hiánya miatt van így. Azért, mert 2000-ben egy sértett kis ember (nem kisember, az csak az álmaitokban), kitalálta, hogy a párbeszéd rossz dolog. És 10 évet töltött azzal, hogy a magyar társadalomból az írmagját is kiölje annak, hogy igénye legyen a párbeszédre. Ezért tartunk ott, ahol.
Ebben pedig mindenki támogatta őt, aki görcsösen ragaszkodott a saját elképzeléseihez, ahelyett, hogy csöndesen hátrébb lépett volna, és meghallgatta volna a másik felet. A teljesség igénye nélkül, és szándékosan nem ABC sorrendben: Az Orbán-kormány, a Gyurcsány-kormány, és mintegy 8 millió választópolgár.
Ha jól csinálnám, akkor még körülbelül kétszáz poszt és Twitter bejegyzés és Facebook oldal elmenne arra, hogy a dolgot, és magamat fényezzem, merthogy kérem szépen itt van a nemzet testét rágó rák ellenszere, tessék kattintani és tessék like-olni. De nem, a következő posztban megtudhatjuk, hogy szerintem mi a megoldás. Aztán lehet tapsolni, éljenezni, a homlokunkra csapni, hogy ez nem nekem jutott az eszembe.
De inkább csak üljünk majd le, gondolkozzunk el a dolgon, és lássuk be, ennek az országnak nem az a baja, hogy jobboldali vagy baloldali kormánya van. Az inkább csak a használt autóknál szokott árcsökkentő tényező lenni. A probléma a konstruktív társadalmi párbeszéd hiánya. Tehát a célunk is csakis az lehet, hogy a mindenkori hatalmat rákényszerítsük arra, hogy használja ezt az eszközt, mert csakis akkor lesz jobb ennek az országnak.
Ebben a hosszú eszmefuttatásban arra akarunk fényt deríteni, hogy hogyan tudnánk a magyar politikai rendszert arra kényszeríteni, hogy meghonosítsa a konstruktív párbeszéden alapuló kormányzást. A folytatást itt találod:
